Egy MOBA, egy kalandjáték, egy mozifilm és egy hivatalos második epizód: két lábbal tapossa a Dead Island-franchise gázpedálját a Deep Silver, mindent kisajtolva az egyszerű, de szerethető zombiirtásnak indult formulából, hiszen az élőholtakkal még mindig bármit el lehet adni. De van szüksége a világnak egy újabb Dead Islandre?
Amennyiben a fejlesztőket és a kiadót kérdezzük, természetesen a válasz egyöntetű igen, hiszen ebből élnek vagy mifene - és kérdezhetjük is őket, hiszen a Deep Silver volt olyan kedves, hogy meghívjon minket Berlinbe, egyenesen a Dead Island 2 készítőinek barlangjába, hogy a világon elsőként láthassuk azt, min is dolgoztak az elmúlt években.
Miért pont Berlin, és miért nem a kevésbé ismert lengyel városka, Ostrów Wielkopolski, a Techland főhadiszállása? Mert a Dead Island és az eredeti csapat útjai a Riptide befejezését követően különváltak - a Riptide-ot sem az eredeti gárda, hanem egy B-csapat készítette. A szakítás okát persze nem annyira nehéz kitalálni, elég csak megnéznünk, hogy min dolgozott a Techland mostanáig: azon a Dying Lighton, amely a Dead Island kiköpött mása, csak épp egy teljesen más kiadó zászlaja alatt, sokkal nagyobb büdzséből gazdálkodva. Hogy a szakítás mennyire volt fájó, viharos vagy éppen zűrös, azt nem tudjuk, és egészen biztos, hogy volt pár éles szóváltás a Deep Silver és a Warner Bros. között a színfalak mögött, de ez tulajdonképpen teljesen másodlagos. A lényeg az, hogy milyen a szám szerinti harmadik Dead Island-játék, amit a kiadó szimplán csak Dead Island 2-nek hív.
Röviden és tömören: pont olyan, mint eddig, inkább kisebb, mint nagyobb változásokkal. Ha az előzetesek megszokott rendje szerint haladnánk, akkor ennek a bekezdésnek a történetről és a legfontosabb szereplőkről kellene szólnia, de a Dead Island 2 nem nagyon rendelkezik ilyennel... ami mind a sorozatot, mind a videojáték-készítés alapjait nézve is furcsa dolog, főleg abban a tripla-A kategóriában, ahol nem nagyon kerül a boltokba semmi, aminek ne lenne legalább egy vázlatos sztorija.
Mégis mi a fene történik akkor a Dead Island 2 világában? Káosz és apokalipszis, úgy, mint eddig, mégis másképp - az új fejlesztőcsapattal együtt teljesen új hangvétel is érkezik, így a Dead Island többé már nem az a magát komolyan vevő, alkalmanként drámai jeleneteket is tartalmazó játék, ami az elődöket ismerve tulajdonképpen a lehető legjobb döntés. Hiszen ki tudná elfeledni a Techland csapnivalóan borzalmas átvezető videóit, a lehető legdurvább és legnevetségesebb sztereotípiákat használó, teljesen életszerűtlen, rettentő irritáló karaktereit, az egy évtizeddel ezelőtti színvonalat idéző történetmesélést, és a totálisan ZS-kategóriás főgonoszt, aki az első rész végére hegyomlásnyi mutánssá vált?
A Dead Island 2 úgy megy ezzel szembe, hogy egyrészt egyáltalán nem veszi komolyan magát, másrészt nem rendelkezik hagyományos értelemben vett, lineáris, küldetésről küldetésre terelő történettel, úgy, ahogy a korábbi Dead Island-epizódok. Sőt, a nevével ellentétben tulajdonképpen nem is egy szigeten játszódik, hanem Kaliforniában. Igen, az államban, ha nem is az egészben, de annak egy méretes másán, ahová 3 nagyobb zónát sikerült bezsúfolni. Los Angeles egészen biztosan szerepelni fog benne, a logó és a címlapunk alapján San Franciscót is be lehet járni, a harmadik régió viszont egyelőre nem ismert, annak ellenére, hogy valójában ez készült el először, és ennek a prototípusával házalva kapta meg a Yager az egész projektet.
Yager? Kik ők? Ha elsőre nem ugrik be a csapat neve, az nem feltétlenül elítélendő, annak ellenére sem, hogy a német brigád már 1999 óta létezik, viszont eddig igazából csak három játékot csináltak. A 2003-as, kellemes, de semmiképp se maradandó Yagert, a szinte senki által se ismert Aerial Strike-ot, és azt a Spec Ops:The Line-t, amely az elmúlt pár év és tulajdonképpen a TPS-műfaj egyik legzseniálisabb, legkellemesebb meglepetése volt, emberi és hiteles oldalról közelítve ahhoz a háborús témához, amit addig mindenki csak macsó mészárszékként kezelt. A Berlinben székelő, több mint 100 főt foglalkoztató német team meglehetősen régen, a Spec Ops befejezése után látott neki a Dead Island 2-nek, egy célt tartva a szemük előtt: a játék legyen szórakoztató.
Hogyan lehet ezt a legegyszerűbben megoldani? Humorral és könnyed hangvétellel: a Dead Island főhősei túlélők voltak, akik mindent megtettek azért, hogy elmeneküljenek a zombikkal fertőzött pokolból. Ezzel szemben az itteni karakterek direkt, céltudatosan érkeztek Kaliforniába, mert szerintük a lomhán csoszogó élőholtak levágása a legnagyobb móka, vagyis annyira veszik csak komolyan az apokalipszist, mint a Zombieland brigádja. Bár a Dead Island 2-nek van eleje és vége, vagyis van, ami összefogja, de ezenkívül nem szán több időt a narratívára, mert azt maguk a játékosok, és az általuk irányított karakterek írják
Utóbbiból ezúttal négy van: Ryan, a Berserker, John, a Bishop, Danita, a Speeder és Ashlee, a Hunter. Mindegyikük képes távolsági és közelharci fegyverek használatára is, mindannyian megállják a helyüket a legvéresebb csatában is, de az eddigi formulához igazodva specializált képességekkel is rendelkeznek. A Berserker a legszívósabb harcos, aki hatalmas csapásokkal ritkítja a populációt; a Speeder hihetetlen sebességét kihasználva cikázik az ellenfelek sorai között, gyors és hatékony szúrásokkal szeletelve az élő szövetet; a Hunter a távolsági fegyverek híve, messziről, biztonságból öldökölve; a sort záró Bishop az MMO-szakzsargon nyelvével élve a support, aki komplett területeket képes lángba borítani egy-egy Molotov-koktéllal.
Az MMO, mint példa azért is ildomos, mert a Yager viccesen "a világ legkisebb MMO-jaként" hivatkozik a Dead Island 2-re, mert szerintük az online az, ami a sorozatot eddig elvitte a hátán, és annak tökéletesítésével lesz igazán sikeres ez a folytatás is. Nem a levegőbe beszélnek, hanem tesznek is érte, így a Dead Island 2-ben már nem 4-en, hanem akár 8-an fegyvert ragadhatnak, hogy együttes erővel vágják le az egyszerű élőholtakat és a különlegesebb zombikat. A méregerős ütéseket bevivő Thugokat, a hatalmas pukkanással az öngyilkosságba menekülő Suicidereket, vagy az ide-oda cikázó Runnereket. A levágás pedig természetesen szó szerint értendő, hiszen az eddigi csonkolás megmarad, sőt, elmélyül: szó szerint ketté is lehet vágni a testeket, ami még a századik alkalommal is felemelő látványt nyújt, főleg tömegesen. Tömegről már csak azért is beszélhetünk, mert itt nem 5-6 zombi kószál csak, mint eddig, hanem akár 50-60 is. Agresszívek, szeretnek körbekeríteni, akár métereken át üldözni is, vagyis mindent megtesznek, hogy egy szál magadban ne legyen sok esélyed túlélni. Ráadásul kifejezetten változatos is a küllemük, igazodva mindig az adott helyszínhez: Los Angelesben például kockás inges fickók, pincérnők, lengén öltözött hölgyek, hülyére szoláriumozott fiatalok, rohamsisakos rendőrök, műszakon kívüli tűzoltók harapdálnak. A Yagernél még le is lehetett fotózni egy fejlesztőt, akinek kizárólag az a dolga, hogy új karaktermodelleket gyártson, így semmiképp sem lesznek annyira sablonosak az élőholtak, mint a korábbi felvonásokban.
Ez a változatosság ráadásul nem csupán az élőholtakra vonatkozik, de az ellenük bevethető fegyverek sokaságára is. A Dead Island egyik legfontosabb eleme, a craftolás természetesen ezúttal is jelen lesz, csak épp kissé megváltoztatott formában. Ezúttal is muszáj lesz összeszedni a tervrajzokat az építkezés előtt, viszont magához a folyamathoz már nem kell a térkép fix pontjain lévő munkaállomásokra elvánszorogni, a rendelkezésre álló alapanyagokból bárhol és bármikor összepattintható a kiszemelt cucc. A lehetséges kombinációk száma tetemes, és legalább annyira ötletes, na meg bugyuta, mint a Dead Rising-szériában látott cuccoké -- a borítón is látható, baseballütővel, lánccal és bowling golyóval kombinált cucc már kellőképpen elborult, de az elementális sebzéssel (fagyasztás, égetés, sokkolás) rendelkező tételeknél is sikerült hitelesebb ábrázolást választani -- a machete végére szigszalagozott hegesztőpisztoly, vagy a laptop akkumulátorral és annak kábelével körbetekert tonfa azért mégiscsak reálisabb, és persze dögösebben kinéző, mint a korábbi barkácsolások. A legtöbb fegyver módosítható, két slottal: az egyik a sérülés típusáért felel (szúrás, vágás), a másik pedig az ezzel járó effektért. Sőt, a sorozat történetében először már akimbo-módba is át lehet kapcsolni, vagyis akár egyszerre két egykezes fegyver is bevethető, maximalizálva a sebzést, a pusztítást és az ámokfutás őrültség faktorát.
Őrültségből és vicces jelenetekből pedig garantáltan nincs hiány: mivel nem kell fix küldetésekkel bajlódni -- természetesen missziók azért akadnak, de azok véletlenszerűen érkeznek, attól függően, hogy épp hol tartózkodsz -- és teljesen szabadon be lehet járni a területeket, ezért mindig akad látni- és tennivaló. Az általunk látott, a hollywoodi tábla tövében lévő LA-i helyszínen például egy készülőben lévő kerti partit (!) kellett megvédelmezni az eszelősen hangos zene miatt odavonagló zombik hordájától, aminek sikerét több száz, a levegőbe eresztett lufival ünnepelte a szervező, egyúttal meg is hívva az erődítményként is szolgáló vityillójába. A játéktér elképesztően nagy, nyoma sincs a korábbi Dead Islandek folyosószerű, láthatatlan falakkal szegélyezett labirintusának, itt inkább természeti akadályok szorítanak korlátok közé, de teljesen logikusan - egy völgyhíd alatt húzódó szakadékba épeszű ember amúgy se gyalogolna be. A pályák ráadásul zónaszerűen épültek fel, vagyis minden szegletükben valami újba, valami másba lehet botlani -- a kertváros tövében lévő benzinkút, az ahhoz közeli gyógyszertár és a szupermarket pont olyan, mint egy létező település, csak persze kompaktabb formában. És ha hozzávesszük, hogy ez csak a várhatóan teljesen nyitott térkép egy apró kis szeglete, annak is egy városa, akkor már egyértelmű, hogy ez nem egy kétnapos kaland lesz, hanem egy hosszú és látnivalókban gazdag túra, amit gyalog, és persze járművel is le lehet tudni.
Forradalmi, a számozást kiérdemlő epizód-e ez? Igen is meg nem is: maga a játékmenet szinte semmi újdonságot nem tartogat a korábbi Dead Islandekhez képest, de a könnyed hangvétel és a teljesen új motor miatt mégis sokkal frissebbnek, és mérföldekkel profibbnak hat az élmény, mint amilyen mondjuk a keserédesen rossz Riptide volt. A Yager rettentő céltudatos, maximálisan hozzáértő, a Dead Island 2 pedig elképesztően hangulatos és szórakoztató -- ennél többet egy önmagát egyáltalán komolyan nem vevő játéktól nem is lehet elvárni!
